2009. szeptember 19., szombat

Így barkácsolok én

Ímé, az első olyan barkácstermék, amely az új lakásban született. Sokáig váratott magára, ugyanis A Nagy Barkácsszellem baromira finnyás. Hiába körvonalazódik, zsizseg, forr bennem kismillió ötlet, nem tudok akárhol alkotni. Szükségem van A Helyre, ahol nyugalom vesz körül, ahol kipakolhatom tengernyi barkácscuccomat és ahol önfeledten belemerülhetek lelkem kreatív bugyraiba. Nagyon ügyesen ráéreztem, hogy az egyelőre még üres gyerekszoba tökéletesen megfelel A Hely kritériumainak – igazi napfényes-szellős burok, a csend és béke szigete. Kizárólag az jelentett problémát, hogy a költözés miatt nemes egyszerűséggel raktárnak használtuk a csend és béke szigetét, ezért amíg a lakás többi helyiségében nem lettünk úrrá a káoszon, illetve amíg nem készült el a konyha, addig nem lehetett kirámolni a gyerekszobából. Patthelyzet a javából. Igen zizi tudok lenni, ha külső tényezők miatt kell elfojtanom kreatív énemet és nem saját döntésből fakad a szünet. Sanyarú helyzetemben megpróbáltam leülni otthonunk egyetlen használható asztala mellé, de nagyon zavart, hogy mindenes felületként működik és csak tenyérnyi helyet tudok kicsikarni magamnak a laptop, a kenyér, a poharak-tányérok, a csavarhúzó, a füstölő szomszédságában – így nem lehet alkotni, na. A gyerekszobát lépésről lépésre szabadítottuk fel, ő, aki férfim meg én, aztán egyszer csak az a történelmi pillanat is elérkezett, hogy szépen lekucorodtam az ablak alá tolt íróasztalomhoz, gyermeki örömmel szétterítettem rajta az ecseteimet, a festékeimet, a szalvétáimat, a képkereteimet és szabadon engedtem a fantáziámat. Vágtam, nyestem, kentem, kutyultam, pacsmagoltam, karcoltam nagy boldogan. A kreatívkodás közepette ő, aki férfimet vizespólós magánszámmal szórakoztattam: Véletlenül összemaszatoltam a kedvenc trikómat, de nem akartam veszni hagyni, naná, a fakeret festését viszont minél előbb be kellett fejezni, mert a kence gyorsan száradt, így habozás nélkül berobogtam a fürdőszobába, a csap alá tartottam magam, kimostam a foltokat - trikócserére már nem maradt időm. Ő, aki férfim nem bánta, hogy száradás céljából nem csak a fakeretet lóbálom előtte, hanem a melleimet is.

Katt a képre, ha nagyban. (A koptatás pont nem látszik, képzeld hozzá.)

5 hozzászólás:

Béb írta...

Nah, jók lettek nagyon!
Nálunk is a gyerekszoba a káosz színtere. (Bár, minden az, ha én oda beteszem a lábam.)
Felszámolása - folyamatban. Már pár hónapja. De a képkereteket én is ott festem. Meg másutt is...

csibike írta...

Köszi :) Teszel fel majd képet?

Béb írta...

A káoszról? felejtsd el! :-P

Monka74 írta...

szia, a képek( nem a keretek) honnan vannak? ikea? vagy az is sajat festés?:))

csibike írta...

Szia :) A képek szalvétaalapúak, ha jól rémlik, anno a Rayherben (Bp., Boráros tér) vettem ezeket, darabja olyan 50 forint körül van. Más hobbyboltokban is vannak afrikai témájú szalvéták, csak ritkán.