2010. április 13., kedd

A bejegyzés alapján úgy tűnhet, mintha sokat olvastam volna az elmúlt másfél hónapban - és tényleg

A Leány gyöngy fülbevalóval nyitotta a márciust. A könyvesboltokban egy ideig szemeztem a regénnyel, de nem mertem megvenni, mert talán egy éve véletlenül láttam a film utolsó harmadát és nem történt benne semmi, úgyhogy nem akartam beledőlni a manikűrkészletembe a feleslegesen kidobott pénz miatt. A könyvtárban viszont a "C"-nél mazsolázgatva belebotlottam, égi jel, gondoltam, mit veszíthetek, max. nem bírom végigolvasni. A regény cifrázatlan, egyszerű stílusban mesél, szinte olvastatja magát. Tracy Chevalier remek történetet szőtt a Leány gyöngy fülbevalóval c. festmény köré. A könyv jóval tartalmasabb a filmnél, ez utóbbi a kosztümökre és a gyönyörű színekre épít, a cselekmény nagyrészt annyiban merül ki, hogy Scarlett Johansson és a Vermeert játszó Colin Firth szomorú bociszemekkel néz egymásra... és szomorú bociszemekkel néz egymásra. 
A csendes-lassú szerelmi történet után két könyvet olvastam felváltva: Retrópartiztam Fable Kyra Eleisonjával, illetve Rhonda Byrne beavatott A Titokba. Fable megvidámított vala a szokásos fableségeivel, egyedül a szupernőre és a szuperférfire kirótt akciómennyiséget éreztem soknak, de végül is belefért. A Byrne-féle könyvet olvasva rájöttem arra, hogy eddig is beszélgettem Az Univerzummal, csak nem tudtam róla. Érdekes, hogy a t. Univerzum mondjuk a "Nem akarom, hogy hétfő legyen!" óhajt nem veszi figyelembe, mert nem ismeri a 'nem' és 'nincs' szavakat. Törhetem a fejemet, hogy ezt a hétfős dolgot miként írjam körbe a jövőben. A könyv óta egyébként pontosabban fogalmazok, 'soha nem lehet tudni, ki hallja még Az Univerzumon kívül' alapon. Az Univerzum egyébként szereti a konkrét és magabiztos kijelentéseket, például amikor vasárnap este korgó gyomorral feküdtem az ágyon és azt ecseteltem ő, aki férfimnek, hogy éhen fogok halni, ha nem érkezik meg a pizzánk, hirtelen taktikát váltottam és belekiáltottam a hálószoba sötétjébe, hogy "Megérkezik a pizzánk - MOST!". Lehet, hogy nem Az Univerzum hallgatózott, hanem a futár, mindenesetre a té kiejtése után egyből csengettek.
A Szputnyik, szívecském! egyike annak a rengeteg könyvnek, amit évek óta el szeretnék olvasni. A címe fogott meg, azt hiszem, meg a lány neve, Szumire. A rövidke regény misztikus részéről a Bábel c. film jutott eszembe, a japán szál. Ott is és Murakami Harukinál is azt éreztem, hogy egyrészt nagyon más a japán kultúra, másrészt nem tudok mit kezdeni a magány drámai mélységeivel, az agyammal felfogom, mit akarnak mondani a történések, párbeszédek, képek, mindez azonban rajtam kívül reked, az érzéseimet nem érinti, talán azért, mert soha nem voltam kétségbeesetten magányos, akkor sem, amikor egyedül éltem, az élet végtelen ürességét sem tapasztaltam. Túl vidám és optimista vagyok, vagy mifene. (Még - mondá az optimista csirke.) A regény misztikussága nem fogott meg, inkább zavart a sok elvarratlan szál, az eredetiség és a finom humor viszont tetszett.
Az Angyalok és démonok tipikusan az a könyv, amit nem olvasok el kétszer és egy hét után olyan, mintha nem is olvastam volna, de egyetlen alkalomra remek. Abszolút magával ragadott, bruttó egy nap alatt olvastam ki, hihetetlenül izgalmas a sztori, és az a csavar a végén, hát, le a kalappal Dan Brown agya előtt, még akkor is, ha néha már-már csodával határos megoldások segítik a főhősöket. A filmet nem láttam (sanszos, hogy csak eltakart szemekkel bírnám végignézni), ezért rákerestem, ki a 'camerlengo', mert ha rajtam múlna, Joaquin Phoenixnek adnám a szerepet. Kiderült, hogy Ewan McGregor a pap, és valószínűleg ő sem lehet rossz, maradhat, hozzájárulok. 
Aztán volt még a nosztalgiahullámot ébresztő és nagyon aranyos Ajvé, A szabadság útjai a maga párkapcsolati problémáival, A lélek nyelve: a betegség ezoterikus útmutatása és a pszicho-lájt Figyeljetek, feleségek! / Figyeljetek, férjek!. Ezekről muszáj részletesebben is írnom, mert az olvasásuk alatt és közben és után elég sok gondolat összegyűlt a fejemben. M. barátnőm egyébként azt mondta, ha egyszer betűrendes lexikonokba foglalnám az összes gondolatomat, csupán az A-Á betűs címszavakat tartalmazó első kötet több ezernyi oldalból állna. Igaza van. Ennek fényében nem is vagyok olyan grafomán itt a blogban, meg a másikban sem, úgy olvassatok.

P.S.: Na jó, bevallom cirka öt-hat barkácsolós (üvegfestés, batikolás, szabás-varrás sötöbö) könyvet is kiolvastam az elmúlt másfél hónapban. 

5 hozzászólás:

kisvirág írta...

Olvasgass csak pipikém, egy darabig úgysem lesz majd időd :p:D

Macsek írta...

Most kórosan irigyellek, mert én is betűfüggő vagyok, de mire este be tudok zuhanni az ágyba, már csak 3-4 oldalnyi, vagy egy összebújásnyi energiám szokott maradni és inkább az utóbbit választom... :) Így viszont hiányzik az olvasás, meg a könyvélmények. Nem baj, leszek még nyugdíjas... :D:D:D

Picike írta...

Bakker! Nem semmi mennyiség! Én most Stephen King-gel szenvedek, de már várom, hogy valami olvasmányosabb akadjon a kezembe.

csillagvirág írta...

"maradjon el a hétfő." (de akkor úgyis átveszi a helyét a kedd, szóval valami mást találj ki a hétfői nyomiság ellen. tudom is én, "köszönöm, hogy csodálatos hétfői napom van". vagy valami.)

a kyra eleison volt a legelső fable-élményem, és igazából mindig is az marad a kedvencem szerintem. de igazából csak azért, mert fable minden egyes könyve annyira zseniális, hogy képtelenség viszonyítani őket egymáshoz, ellenben az első az mindig az első marad. :)

nekem a film láttán már nem volt kedvem elolvasni az angyalok és démonokat, de gyanítom, hogy legalább annyira feledhető, mint a könyv, sőt. főleg ha a da vinci kóddal egyenesen arányos a két megvalósítási forma közti minőségbeli különbség. ewan mcgregor egyébként nagyon jó, mint mindig.

csibike írta...

csillagvirág: Töröm a fejemet :) A Da Vinci-kódot sem láttam, valahogy úgy éreztem, nem kell az nekem.

Picike: Tőle még semmit nem olvastam :)

Macsek: Lehet, hogy én is előre olvasok :)

K. barátnőm: Ha te tudsz scrappelni, én is tudok olvasni ;)