2012. július 27., péntek

Elméletben már munkanélküli vagyok

A főnököm nem is olyan burkoltan megfogalmazta a levelében, hogy pá, kis aranyom, pá ádijosz, csibike, nem vesz vissza, és mindenféle nehézség ellenére nekem addig jó meg könnyű, amíg itthon vagyok, és minél tovább maradjak csak itthon, és hozott pár lufiérvet. A Cég persze kénytelen nekem helyet találni, ha majd visszatérek a frontra, valóban kénytelen, a gond pusztán annyi, hogy az exmunkám jellegéből adódóan A Cégen belül kevés az enyémhez hasonló pozíció, kizárólag lejjebb tolhatnak, ami meg olyan meló, hogy vagy spéci gazdasági téma, vagy egysejtűek által is remekül elvégezhető munka. 
Nyilván két kisgyerekkel nincs nagy mozgásterem, sőt, mozgásterem se igazán akad. 
A bűnöm tulajdonképpen annyi, hogy előzetes főnöki engedély nélkül teherbe mertem esni, aztán szültem egy gyereket, akit iksz hónap után nem vágtam be a bölcsibe és nem rohantam vissza dolgozni, aztán most itt a következő gyerek. Nemrég mindkét gyerekről küldtem képet a főnöknek, meg írtam néhány mondatot, erre jött a virágnyelves levél. Nem, nem szeretek veszélyesen élni, de néha mégis összejön.
Egyszer azt kérdezte tőlem az egyik komolyabb horoszkóp, hogy a családi életemben vagy a melóhelyemen szeretnék-é rendet és békét és hasonlókat. Merthogy a kettőt egyszerre itt és most nem akarhatom. A családot választottam, kicsit sem haboztam, és újra meg újra azt választanám. Hát, így nem csoda, ha szalagmunkásként végzem valami lélekölő bányában.  

11 hozzászólás:

miskolczi írta...

Ezek sajnos nem túl jó hírek Csibi... :(

Majmóka írta...

Errefelé ugyanaz a helyzet. :-(( Hát ez nem valami jó hír, de még a kisebbik fiaddal is sokat otthon leszel, addig még bármi történhet. Engem is ezzel biztatnak, bár nem tudom, ez mekkora reményt jelent.

lublin írta...

basszus :-((
sajnálom, h ilyen virágos levélre tellett Tőle...

De két év az hosszú idő, még bármi lehet ezalatt...
Meg amúgy is, a MOSTban kell élni :-)

Kitartást!

Judit írta...

Ebben igazán az a szomorú, hogy ez tulajdonképpen nem meglepő... egyik cégnek sem éri meg, ha az alkalmazottja elmegy szülni, főleg nem, ha ilyen "sokáig" marad távol a munkától.
Abban viszont biztos vagyok, hogy te mindenképpen jól fogsz kijönni ebből a helyzetből is. Vagy sokkal jobb helyed lesz, vagy visszakapod a régit, de te biztosan megoldod ezt is! Addig meg felesleges ezen aggódni, lesz elég feladatod a következő időszakban :)

dorw írta...

nekem sem túl rózsásak a kilátásaim, mert kakiban van a cég, nem is kicsit.

de ne aggódjunk előre, fogjuk fel úgy, mint tálcán kapott lehetőséget az Életől, hogy más területeken is kipróbálhassuk magunkat! :)

csibike írta...

dorw: Hát, azért nem két kisgyerekkel akartam volna munkát keresni és találni x kihagyott év után... :)

Judit: Mindenféle csalódás ellenére hiszek az emberi jóságban/korrektségben/gerincességben, de lehet, hogy le kellene számolnom már ezzel az illúzióval :)

lublin: Köszi! Mióta anya vagyok, nem is tudok másban élni, csak a mostban :) Teljesen carpediemes lett az életem.

Majmóka: Perpill semmi biztatót nem tudok írni neked sem, meg magamnak sem, csak annyi a biztos, hogy süt a nap és remek az idő egy jó kis strandoláshoz :)

Ildi: Bizonyos időközönként mindig váltásra kényszerít Az Élet :)

Leonine írta...

Én annak drukkolok, hogy kibírja a cégünk addig, amíg teherbe nem esek. Utána már nyugodtan tönkremehetnek, úgysem áltatom magam, hogy oda fogok visszamenni gyerek után.

Tavaly kirúgták a munkatársaim felét, alig maradtunk páran. Én már két munkakörön vagyok túl itt, gondolom, azért nem rúgtak ki, mert egyedül is tudom végezni mindkettőt, így két ember munkáját végzem, ráadásul nem kell betanítani senkit.

Idén év elején az irodát is bezárták, azóta aki még maradt, az otthonról nyomja. Rezsi térítés semmi, a megnövekedett villany- és fűtésszámla, és hogy a leendő gyerekszobában most számítógép, nyomtató, és egyéb vackok hada áll, az legyen az én bajom.

Négyen maradtunk lányok a cégnél, és mivel mindannyian 1-2 éven belülre terveztünk volna gyereket, mindenki azonnal ráállt a "projektre". Ketten már babát várnak, a harmadik kolléganőmnek és nekem viszont fityiszt mutatott az élet (ő már évek óta próbálkozik, sok-sok kezelésen is túl van már, egyelőre hiába, és a doki szerint nálunk sincs sok remény a spontán teherbeesésre).

De persze reménykedek, hogy mégis összejön. Olyan könnyen rásütik az emberre a meddő bélyeget, de ez még csak pár hónapja volt, és egy évet mindenképp szeretnék adni ennek a kis csöppségnek, hátha mégis magától szeretne jönni... Iszonyúan reagáltam egyébként a hírre, magam is meglepődtem, ahogy kifordultam magamból. Egyszerűen annyira a földbe tiporták a női mivoltomat, hogy a férjem bármiféle közeledése is kellemetlenné vált, két hónapig az égvilágon semmire nem voltam hajlandó. :(

Most már jól vagyok, és reményekkel telve várom, hogy hátha mégis csoda történik. Pár napja töltöttem be a 26-ot, szóval még egyáltalán nem temetem a dolgot, ráadásul csak egy gyereket szeretnénk, így ha csak 10 év múlva jön össze, még akkor sincs késő, csak sikerüljön! Bár az biztos, hogy addig is minden születésnapomon úgy fogok bőgni, mint most vasárnap, de ha egyszer összejön, akkor már nem fog érdekelni a várakozással telt idő!

Bocsánat, hogy ennyire kiöntöttem a lelkem, csak gondoltam, hátha megnyugtat egy picit, hogy valaki még így, a munkahelyed elvesztésével együtt is bármikor szívesen átélné ugyanazt, amit te.

Azért nagyon-nagyon drukkolok, hogy könnyen megoldódjon a munkakérdés, ha majd aktuális lesz!

csibike írta...

Leonine: Köszönöm, nagyon kedves vagy :)
Nem nyugtat meg, nem tudok más bajának örülni, főleg nem gyerekkérdésben. A kettő nem is egy kategória, mert munkád bármikor lehet, gyereked meg nem, sajnos.
Szeretem biztonságban tudni a családomat, és elszomorít az a tudat, hogy két kicsi gyerekkel nem én vagyok a munkáltatók álma.
Ha megadod a mélcímedet, írok neked levelet is. Szívből kívánom, hogy minél előbb teljesüljön a kívánságod!

Leonine írta...

Nem úgy gondoltam, hogy más bajának örülnél, tudom, hogy nem. :) Egyébként én is pont úgy gondolom, ahogy te: ha mindenképp választani kell, akkor inkább a család legyen rendben, a munkán bármikor lehet változtatni. Persze engem is mélyen felháborít, hogy egy nő húsztól negyven éves koráig nem mehet el úgy állásinterjúra, hogy burkoltan, vagy egyenesen meg ne kérdeznék, hogy mikorra tervez gyereket vállalni. Ha már van gyereked, akkor azért leszel nem kívánatos munkaerő, 40 éves kor után meg a munkáltatók szemében szinte már fél lábbal a sírban vagy, akkor meg azért nehéz...

Egyébként fogalmam sincs, hogy lehet egy ilyen kérdés alól kibújni, mert azt már csak babonából sem mondanám senkinek, hogy nem akarok gyereket. És egyébként sem hihető.

A leohobbi@gmail.com címre tudsz írni, ha szeretnél. :)

Elf írta...

eddig mindenkinek találtak melót, neked is fognak... a főnököm is szült, már új van helyette, el sem tudom képzelni őt sem, hogy hova fog visszakerülni, olyan pozíció egy volt a cégnél... de majdcsak összejön valami :):):) még ráérsz :)

Rege Ata írta...

No, ez az...
Ha az ő családjában szül valaki, az normális, ha az a valaki nem tud visszakerülni a helyére, az b+helyzet, "de" ha valaki mással történik, hogy szül, az b+helyzet, és ha nem tud visszakerülni, az normális???